Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 41 814 048 km-t sportoltatok
Mari blog
Nyárlőrinci futóverseny
Mariann | 2007-04-28 19:00:58 | 3 hozzászólás

Nyárlőrinci futás

Minden évben megrendezik a Kecskeméttől nem messze lévő Nyárlőrincen ezt a tavaszi, már‑már nyár eleji futást. Igazán hangulatos, baráti összejövetel, ahol azért elég sok induló volt.

Kecskemétről a fórum tagok közül GyCs és jómagam vettünk részt az eseményen, de igen sokfelől érkeztek versenyző résztvevők. Többek között Szegedről, a megyéből sok helyről, Szentesről, Csongrádról, sőt még a távolabbi Szarvasról is.
Mi mindketten a leghosszabb 9 kilis távot szemeltük ki és becsülettel teljesítettük is.
Fél órával a rajt előtt érkeztem meg, gyorsan beneveztem, átöltöztem, majd melegítgetni kezdtem. Pont a gimnasztika utáni bemelegítő futásomat kezdtem volna meg, amikor rám köszönt GyCs az autójából kiszállva. Kölcsönösen megörültünk egymásnak és üdvözöltük egymást.
Közösen folytattuk a bemelegítést, majd felálltunk a rajvonalhoz. Ott még javában beszélgettünk, ahogy más is körülöttünk, amikor hirtelen minden előzetes figyelemfelhívás nélkül elhangzott a "Rajt!" felkiáltás és a futók útnak indultak.
Nosza gyorsan mi is eszméltünk és kapkodni kezdtük futóműveinket. Micsoda taktika, így legalább elmaradt a rajt előtti izgalmi állapot, már csak futni kellett.

Három egyforma hosszúságú kört kellett megtenni, amelyek így tekintve, hogy 9 kilit futottunk egyenként 3 kilisek voltak.
A kör eleje, illetve a végéből egy kicsiny szakasz aszfalton futott, a köztes legnagyobb rész pedig szó szerint a pusztában, természetes füvön bocik és kecskék között.
De nagyon jó volt!
Tiszta levegő, jó talaj, olyan tényleg kellemes érzés ilyenben futni.
Az első köröm próbáltam gyorsan kezdeni és folytatni, majd a második kicsit lassabbra sikeredett, a harmadikat pedig ismét felpörgettem.
A kör egy rövid szakaszán közepes szembeszél is tarkította a körülményeket, de hát ez hozzátartozik a pusztához nemde?

Elég jó tempót sikerült futni, átlagban olyan 4:27-es kiliket mentem. De!
Igen de, merthogy volt egy pár (elég szépszámú az a pár) idős bácsika és néni is, akik közül a bácsikák néhánya úgy nyomta, hogy előttem haladt. Az egyik ilyen ősz hajú bácsi két körig teljesen előttem futott, végül a harmadik körben beelőztem, de akkor is!
Szeretnék én egyáltalán futni és élvezni a futást ilyen idősen!
Szóval minden elismerést megérdemelnek!

Az én időm végül 40:06 perc lett, aminek fölöttébb örültem, de ha 10 kilin majd legközelebb PB-t szeretnék, akkor ennél kicsit több kell majd.
Basszus, tavaly jó magasra tettem saját magamnak azt a fránya 10kilis lécet. No de majd „megódjuk”!

GyCs viszont PB-t futott.

Útközben nem taliztunk, valahol mögöttem volt, de nem sokkal. Ő kerek 5 perces kiliket futott, így az ideje - bár ezt nem monda, csak az 5 perces kiliket - gyanítom 45 perc lett éles logikázás után.
Gratula GyCs ezúton is!

A célban minden beérkezőt kerámiából készült emlékérem, Kubu és TopJoy Fitness üdítő várt (ez itt nem a reklám helye), majd vold Kvad (te jó ég ezt így kell írni?!) bemutató és a kicsiknek tojásdobáló verseny.
Nem mondom már vártuk az eredményhirdetést, ami végre el is jött. De végül is nem gond, hogy eddig húzták, mert kaja volt bőven a Fornetti jóvoltából és bor is volt (sajna nem ihattam, mert este még vezetnem kellett
), no meg ugye a legfontosabb, a jó társaság!

Az eredményhirdetésen GyCs koroszályában sajna (vagyis ez nem sajna) nagyon jó eredmények születtek, így Csabi ezzel a remek teljesítménnyel most nem tudott dobogóra kerülni. De a végén azért ő is kapott egy arany futószobrot a rendezőtől.
Jómagam első lettem korosztályomban, de úgy néztem, hogy 9 kilin talán a női mezőnyben is. Igazán bőkezű jutalomban részelültem: én is kaptam egy aranyszobrot, meg egy szatyornyi üdcsit.

A végén (meg közben is sokat) beszélgettünk GyCs-vel, és elhatároztuk, hogy megpróbálunk Kecskeméten is hellyel-közzel rendszeresen közös futásokat szervezni nem versenyből, hanem csakúgy és megpróbáljuk kicsit összébb szedni a jó(futó)népet. Sőt továbbmentünk: mi lenne, ha a dél-alföldi régióban mindig másutt rendeznénk közös futásokat? Hiszen vannak itt Orosházáról, Szegedről is.
No Alamuszi, Lenkeanyu, többiek mit szóltok?


Ezek után nem maradt más, minthogy hazamentük és élményekkel gazdagodva a megérdemelt pihenésünket töltsük.

Mariblog
Mariann | 2007-04-26 08:56:20 | Nincs hozzászólás!

Hú de jó volt a tegnapi futás!

Egész nap Pesten voltam a BME állásbörzéjén, egész nap pörögtem a standok körül és kínáltam a portékámat, azaz magamat. De úgy érzem jól ment a dolog, csupa pozitív tapasztalat és sok szóróajándék! :) Egész nap nem ültem, csak a vonaton oda és vissza, viszont sajna inni is alig ittam. A 3 repi kávé ugye nem számít folyadéknak, sőt negatív folyadéknak számít.

Hazaérve aztán uzsgyi fel a futócipőt (amit már anya előkészített), futócuccot és huss! Persze előtte melegítettem is ám, nem csak úgy durbelebalázs. Elterveztem, hogy arra megyek, amit a múltkori funrunon (Futófórum kecskeméti szekciójának első közös futása) mutattak nekem. Ez az út tőlünk kb. 12,5 kili. Végül ebből 10-11 kili között táv kerekedett (hogy pontosan mennyi azt majd pénteken lemérem cangával) egy kutya miatt. Elég nagy példány volt, de először csak jámbor bárányka módjára nézett rám kerek szemeivel, aztán sajna később megindult felém. Hát mit ne mondjak bet***jtam, ezért megálltam. Erre ő is megállt. Megpróbáltam egy dobbantással és hangos nemmészinnen-nel elküldeni, erre ő hátrált ugyan, de elég hariasan ugatva. Végül szerencsém lett, mert kocsival hazajött a gazdája és neki örvendezett és meg leléptem. Hogy miért engedik ki az ilyen kutyákat,pedig arra járnak ám gyalogosok és cangások is kérem!

Visszafele szép lassan, csendesen kezdett rámsötétedni, de ezt szeretem igazából. Előtte megszemlélhettem még, amint a lemenő nap beszínezi az égbolt alját és olyan csodálatos képet rajzol az egész tájból. Hallgattam a madárcsicsergést, szagoltam az illatokat, közben pedig más futókkal futottam össze. Mikor már kb. 2 kilire jártam a céltól, láttam őzikéket is, egész rajt. (vagy hogy is nevezik a bandájukat). Aranyosan legelészték a bokrokat a számukra bekerített területen.

Láttam még egy szegény srácot is, akinek a kocsija akkor robbant le, mikor mentem, majd mikor jöttem vissza a kocsi még ott parkolt magányosan az út szélén, a srác már sehol. Szerencsétlen, ha nem a közelben lakott elég sokat baktathatott hazafele segítségért.

Hazaérkezvén még erősítettem egy csöppet, majd nyújtás és vége. Ja nincs vége, mert még kajáltam egy jót, ugyanis azt sem vittem túlzásba a nap folyamán. Ezt nem éreztem futás közben, annál inkább a kiszáradást, a vízhiányt. Meg sem izzadtam a táv során, asszem nem volt minek kijönnie. (büdöset is izzadtam!)

A pulzusmérőm az elején kicsit rendetlenkedett, volt hogy 225-öt, volt, hogy nullát mutatott, de ez a két szélsőérték legalább kikompenzálta egymást, így a végső átlag reálisnak tekinthető. Meg érzésre is ok a 150.

 

Mari a Vivin
Mariann | 2007-04-22 21:23:07 | 3 hozzászólás

Első Vivim futófórumos rajtszámmal

 

Társaimmal 8-kor indultunk Kecskemétről a nagy eseményre. Gondolkoztunk rajta, hogy lehet túl korán van még az induláshoz, de egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy legalább lesz időnk körülnézni és rendesen bemelegíteni. Viszonylag simán felértünk, ott aztán a rakparti lezárások miatt volt egy kis kavar, de megoldottuk.

A versenyközpontba érve, már messziről hallatszott a zene és a sok ember moraja, hogy itt valami készül a mai napon. Mi az, hogy készül, hiszen mire odaértünk, még kb. negyed óra volt a Midicitta rajtjáig. Gyorsan intéztük a rajtcsomag felvételét, majd táborhelyet kerestünk, én pedig elindultam megkeresni a fórumos talipontot, hogy végre személyesen is megismerkedhessek a tagokkal és meglássam élőben is kiket rejtenek a nick nevek. No meg nem utolsó sorban megismerkedjek a hegyvidék váltó csapattársaimmal, illetve K&H félmarcsi váltó csapattársaimmal. A talipontot hamar megtaláltam (nem volt túl nehéz), ahova nagy levegőt véve minden töprengés nélkül odatoppantam, nehogy filózni kezdjek, hogy most akkor menjek ne menjek…

Igen kellemes meglepetésként mindenki szívélyesen fogadott és Littleyu bemutatott mindenkit. No nem mondom, hogy most kapásból visszamondom az összes nevet a hozzá tartozó arcokkal, de elég sok menne, hála a Gabesz honlapján lévő fotóalbumnak. Sőt! Bocsi egyből a kezembe nyomta a hátsórajtszámom, ami nagyon szuper, ezúton is nagy köszönet érte! Igazán dizájnos lett!

Közben megérkezett Mági is, aki igazán büszke lehet magára és ezúton üzenem, hogy legyen is az! Csak így tovább Ági és hidd el egyre jobb leszel.

Közeledett a 12 kili, elkezdtünk melegíteni, befejeztük lassan a kajaraktárak feltöltését, nehogy túltöltsük őket, majd egy utolsó vécézés következett.

A rajtnál az 50perc-1óra zónába álltam, mert kb. 60 percben határoztam meg a teljesítés idejét, ennél csak jobbat akartam, rosszabbat nem. Eldörrent a startpisztoly és elkezdett hömpölyögni a tömeg, eltelt egy kis idő, mire elhagytam a startvonalat. Egyenletes tempóban kezdtem, olyan 4:40-4.50-es kilikkel. Ez így jól esett, megvolt a tempó, de nem hajtottam túl magam és volt erőm bámészkodi. Nekem vidékiként mindig élmény Pesten futni, mert 1-2 helytől eltekintve nem igazán ismerem. Ezért ilyenkor jól szétnézek.

Na jó a Parlamentet és hasonló közismert épületeket azért ismerek, de ezekben meg mindig jól esik gyönyörködni. Egyenletesen, holtpont nélkül szedtem a kiliket, szemlélődtem és tökjól elvoltam. A frissítőállomást kihagytam, mert egyrészt annyian tömörültek ott akkor, hogy jobbnak láttam nem megállni, másrészt abban a hitben éltem, hogy lesz még a végefelé egy pont. Gondoltam majd ott. Ez végül kimaradt a frissítőpont híján, de nem volt belőle gond. Továbbra is egyenletesen vettem a kiliket, az egyetlen kicsit hosszabbnak tűnő szakasz a 9. és a 10. kili között volt, ahol a fordító is volt. Itt talán kicsit lassabb voltam, de csak átmeneti zavar lehetett. Rápillantottam az órámra és azt láttam,hogy jó az időm, bőven egy órán belül leszek. Nosza akkor tartsuk a tempót!

A 10. kili után Pogreg bíztatását hallottam mellőlem. Nagyon jól esett, tényleg erőt adott (jó dolog ez a névtábla!)! Ő is kicsit meglepődött mikor rákérdeztem, hogy Pogreg, ugye? Hát többek között erre is jó Gabesz fotóalbuma.

Az utolsó kilit kicsit szaporáztam, majd még maradt erőm a célban mosolyogni.

A vége 56:51 perc lett.

A pulzusmérőm sajna bekrepált az utolsó 3-4 kilin, egy nagy kerek nullát mutatott. Pedig az átlagra kíváncsi lettem volna innye! 

Úgy érzem maradt még bennem valamennyi, mert nem fáradtam el, és talán későn kezdtem hajrázni, előbb kellett volna.

No de nehogy már ez vegye el a kedvem! Nem is!

Átvettem a befutócsomagot, majd érkeztek a többiek is, fórumosok és kecskeméti társak. Beszélgettünk, mászkáltunk még egy kicsit, majd elbúcsúztunk és útnak indultunk hazafelé.

Útközben még megálltunk egyet fagyizni Alsónémediben (ezt ajánlom mindenkinek, szuper a fagyijuk). Már futás közben is gondoltam rá, hogy remélem nyitva lesz a fagyizó, mert ha pesti futás, akkor fagyi ott.

Szóval szuper volt a mai nap, ezúton is köszönet érte a BSI-nek! Örülök, hogy megismerhettem a fórumos tagokat személyesen is és remélem, hogy a jövőben jópárszor talizunk még hasonló nagy élményt nyújtó versenyeken!

 

Mariblog

Mariann | 2007-04-14 19:46:08 | Nincs hozzászólás!
Szeszélyes domb futás, Kecskemét

Igazán jó hangulatúra sikeredett a ma délelőtt kecskeméti futóverseny, amit a szervezők "Szeszélyes" domb futás névvel hirdettek meg. Sajnos a hirdetés technikája még nem teljesen kifinomult, így családias hangulatú versenynek örvendhettünk. De a rendezők mentségére szóljon, hogy most kezdtek bele a sorozatba, melynek idén öt állomása lesz városunkban, így lesz mód és lehetőség a hiba kiküszöbölésére. Egyébként semmi panasz nem lehetett rájuk igyekeztek mindent megtenni a megfelelő lebonyolítás érdekében.
A felnőttek részére 4700m-es távot hirdettek,ami kb 4 kili volt, mert az útvonal végén nem volt jelezve,hogy még egy kis hurkot teljesíteni kellene, így azt mindenki nagyvonalúan, de jóhiszeműen lehagyta. De ebből sem lett gond szerencsére, mivel mindenki lehagyta, így nem befolyásolta az eredményhirdetést.
Jómagam kissé betegesen, azaz betegségből lábadozva vágtam neki a távnak, ennek ellenére nem volt ez olyan rossz, bár a pulzusom a megszokott fölött kószált és a szokottnál szaporábban vettem a levegőt. Na ja, hiszen az orrom nem 100%-os még. Az útvonal sík ám néhol ágakkal és buckákkal nehezített többnyire füves terepen ment, de zöld övezetben, füstmentes levegős közegben.
Az elejétől kezdve egy triatlonos lányra tapadtam, aki a kecskeméti versenyeken már megismerhettem eddig is, ugyanis mindig ő fut előttem. De ez nem rosz, mert amíg mögötte vagyok nem túlzottan elmaradva, addig a dobogó biztos, no és neki valószínű van gyakorlata a tempó helyes belövésében. Végig mögötte mentem 1-2 méterrel, néhol melléértem, a végén aztán 20 centivel előbb lépte át a célvonalat, de ez egy ilyen versenyen mit sem számít. Lényeg a jó hangulat, a futás öröme!
Az időm végül 15:50 lett. A célban aztán átvettem a minden futónak járó banánt, csokit, ittam ásványvizet, majd leálltam mélázni. Amint ott álldogálltam, egyszercsak rámköszönt GyCs és Jeszi. Nosza gyorsan megismerkedtünk és beszélgetésbe elegyedtünk, miközben fornettis sütiket majszoltunk, amikbet közben hoztak a szervezők. Majd az eredményhirdetés következett, amelyen mindhárom fórumos éremmel gazdagodott!
GyCs korcsoportjában 2., Jeszi 1. és jómagam is 2. lett. No meg mindhárman gazdagabbak egy Bowling Center vásárlási utalvánnyal. A végén még GyCs készített képeket (majd kérek ám belőlük!), kicsit még beszélgettünk, megbeszéltük a holnapi fórumos kecskeméti szekció futás részleteit, majd elbúcsúztunk.
Szóval a kevés létszám ellenére jó időben, jó hangulatú, kellemes futáson vehettünk részt,no meg jó volt végre megismerni a kecskeméti fórumosok egy részét is! Reméljük folyt köv a kecskeméti futás 2. állomásán! Very Happy


Mariblog
Mariann | 2007-04-06 07:36:01 | Nincs hozzászólás!

Tegnap olyan jól sikerült a futás, hogy muszáj megint blogba foglalnom. Új impulzusok értek mondhatnám úgy is. Tibi haverommal mentünk futni, azaz, hogy vele találkoztam előre kitervelten futás céjából a kecskeméti arborétum bejáratánál. Róla ugye tudni kell, hogy nem a futás embere, szereti a dolgok könnyebb végét megfogni, de egyébként nincs vele gond! Közös futásunkról előre tudtam, hogy inkább regeneráló laza beszélgetős tempójú lesz, de gondoltam ilyen is kell, mert magamtól én aztán nem futok ilyet. Pedig tudom, hogy kellene, de mindig belelovalom magam és ha lassabb is a tempó, ennyire sosem. Kifutottam tehát hazulról az arborétumhoz. Ez 3,2 kili, amit bemelegítésnek szántam, de ehhez képest nem lett túl laza idő. Jó nem egy világcsúcs, de nem is hú de laza a maga 15 percével. Az arborétumban aztán megtettünk két teljes kört, meg az ösvényeken kacskáztunk még egy sort. De milyen jó hely ez! Szép gondozott zöldelő növények, remek futóműkímélő talaj, változatos terep és környezet, nem túl nagy zsúfoltság, más futók, sétálók, esetleg bringások és sétáló családok. Igazi idill, egy oázis a városban, ahol jó a levegő. Eleddig egyszer jártam erre, de annak is több éve, de mostantól rendszeresítem a dolgot! Lemérem majd a bringaórámmal hány kilit kóstál egy karika, és ennek alapján már tudok tervezni is. Tibi barátommal 41 percet futottunk tényleg laza beszélgetős tempóban. Abszolút nem fáradtam el, de nagyon jól esett! Jé, a lassú-nagyon lassú futás is lehet jó? Igen! Mariann-Mariann tanulnod kell még egy s mást a futásról! De jó úton vagyok jelentem. Végén felmentünk még a kilátótoronyba (mert az is van ám ott!) jól szétnéztünk, lenéztük a várost sok kocsival és porával együtt, majd visszaindultunk. Elbúcsúztunk és elindultam haza a házunkig vezető 3,2 kilis a mai nap folyamán egyszer már megtett úton. Most ez 18 perc lett. (biztos azért, mert még megtoldottam 100 méterrel :))

Tibcsivel kb. egy hatost galoppozhattunk, max egy kicsivel többet, de ez most nem lényeg. A pulzusom is jó alacsony 141-es volt, miközben nyomtuk a sódert. Így összességében 12,5 kili jött össze 74 perc alatt. És a végére mégiscsak előjött az elfáradás mikor megpihentem, de ez afféle kellemes elfáradás, véletlen sem kimerülés.

Ja és mikor mentem az arborétumhoz az elején megint láttam őzikéket meg agancsos gyönyörű szarvasokat, de természetesen megint nem volt nálam fényképező! :(

Ha lenne nálam, akkor tuti szarvasok nem lennének! Szóval ezentúl a jelszó, irány az arborétum!

Mariblog
Mariann | 2007-04-04 18:09:59 | Nincs hozzászólás!

A tegnapi után ismét kedvem támadt blogot írni, így meg is teszem újra. A mai napon úgy terveztem,hogy nem futok, hanem bringázok úgy 20 kilit, utána meg ha van erőm, akkor egy 3, max 5 kilit futok. Vagy ha nem futok utána, akkor 25 kilit tekerek. Gondoltam letekerek 4 kört a lakhely városrészem körül, az pont 20 kiló, de aztán az élet másképpen hozta, pontosabban közben más irányba tekertem a kormányt. Kimentem egész a város szélire, a hobbik felé, ahol mostanság épült egy zsír új aszfaltos út, így még tükörsima. Még emelkedők is vannak benne. Nyugodt, csendes környék, kevés autó, kevés ember, tiszta levegő, szabadságérzés. Ahogy ott ültem a nyeregben és lassan az út végére értem, ameddig az aszfalt tart, eszembe jutott, hogy hát te lány ez remek futóterep is egyben! Hát persze, hogy az! Elindulok a szokásos starthelyemtől, az utcánk sarkától, jövök egy darabig a szokásos útvonalamon, majd elkanyarok ezen aszfaltos út irányába, egészen a végéig. Ez így 6,2 kili, meg ugye vissza is kell menni, így pedig már a duplája, azaz 12,4 kili. Na ez egy jó táv, ráadásul út útvonalon.

Visszafele jövet a bringával meóztam a kilóméterjelzőmet, hogy mennyi kell még 20-hoz, így egy pár kört tekertem még a lakhely városrészem körül. Elértem a bűvös húszsast egy órán belül (még volt is fél perc tartalékom) és ekkor úgy döntöttem legyen még 5 kili. Úgyis ritkán tekerek, hát akkor most legyen több. Ha ezt korábban eldöntöm, izgisebb terepet keresek, nem pedig körözgetek. Közben rá kellett jönnöm, hogy ez a bringázás bizony más bringázás, mint a közlekedési célú bringázás. (ugye én mindenhova ezzel a jószággal megyek, azaz ezen tekerek, még állásinterjúra is) Kezdtem érezni a hátizmomat, ezen belül is a gerincfeszítőket. Kicsit a vállaimat is. Pedig súlyzózni is szoktam. Hmmm...Lehet többet kellene bringával edzeni? Lehet, sőt biztos! Lehet azért állnak be bizonyos táv után a lábaim futás közben, mert gyengék ezek a rostok és ezt bringával tudnám javítani? Lehet, sőt valószínű! Lehet minden héten kellene egy ilyen bringás nap! Lehet! Nos ezek után megfogadom,hogy megpróbálom minél sűrűbben betenni ezeket az edzéseket a programomba. Ki tudja? Még a végén (nagyon végén) megpróbálok egy triatlont is.

Ja, hogy ahhoz rendesen kellene tudni úszni is gyorsban? Hát igen! De a nagyon végén meghatározott időpontig akár az is lehetséges.

Mariblog
Mariann | 2007-04-03 17:15:26 | 1 hozzászólás

Rég blogtam már, úgyhogy most írok egy pár sort ide is. Rég futottam napközben, ma erre is sor került. Általában este szoktam 5 óta tájban vagy később, esetleg ritkábban reggel. Az este valahogy jobban bejön, ilyenkor jobban is esik, meg jobban is megy. Most sem ment rosszul, azt leszámítva, hogy a távolság kb. 2/3-ad részénél beállt a bal combhajlítóm, meg a fenekem bal fele. Ez elég gyakran megesik, nem tudom miért, pedig tüdővel abszolút ok a dolog, semmi lihegés, és a tempó is egész jó. Ma is elégedett voltam utóbbival, hiszen 7,7 kilis domb-köröm végén az óra 36 perc 40mp-t mutatott, majd még hozzácsaptam pár százast, hogy meglegyen a nyolcas kiló, így lett kerek 40 perc alatt nem teljesen kerek számként 8,2 kili. Pedig a tempót elég lassúnak éreztem. Ha nem is volt szuperszónikus gyorsaságú, azért túl lassúnak sem mondanám. Az idő csodálatos volt, gyönyörű napocska, szép tiszta kék ég, viszonylag gyér forgalom, ezáltal aránylag tiszta levegő. Mikor az utcánkaban sétáltam már a végén a szomszéd meg is kérdezte, hogy mi történt, hogy már visszajöttem. Mondtam, hogy futottam egy bő nyolcast, most ennyi elég volt. Meglepődött, mondván semmi lihegés, semmi izzadság. Ja igen! Nem vagyok izzadékony szerencsére. Még kánikulában sem túlzottan. Miközben az átlagemberekről már patakban folyik az izzadtság, rajtam 1-2 cseppecske jelenik csak meg. Pedig újabban még a folyadékbevitelem is aránylag elfogadható, szűken de megvan a napi két lityó, bár tudom ez kánikulában kevés lesz. Tipikus női betegség ez a nem ivósdi. 

A pulzusom viszont magasabb volt mint lenni szokott, talán a melegebb idő miatt van, amit még talán nem szoktam meg. Nos remélem hamarosan ezt is megszokom, azaz most már huzamosan jó idő és meleg lesz!

Annál is inkább, mert fehér vagyok mint a fal, ami rövidgatyóban valljuk meg igencsak szembeötlő. Ezzel sürgősen kezdeni kell valamit kérem. Ebben is a futás fog segíteni: rövidnaciban és pólóban lehet futni, miközben süt a nap és lengedezik a kellemes tavaszi szellő és észre sem veszem, hogy közben barnulok, legalábbis pár árnyalatocskát sötétedem.

A végére még leírok egy kívánságot: nagyon szeretném megkapni a közgazdászos melót!

2008-06 hó (1 bejegyzés)
2008-04 hó (1 bejegyzés)
2008-03 hó (1 bejegyzés)
2008-01 hó (1 bejegyzés)
2007-12 hó (2 bejegyzés)
2007-10 hó (3 bejegyzés)
2007-09 hó (1 bejegyzés)
2007-08 hó (2 bejegyzés)
2007-07 hó (1 bejegyzés)
2007-05 hó (2 bejegyzés)
2007-04 hó (7 bejegyzés)
2007-03 hó (3 bejegyzés)