Még tél volt mikor megkérdeztek kedves ismerőseim ( ma már barátok ! ) , hogy nincs-e kedvem indulni velük az UB versenyen . Elég hamar rávágtam , hogy persze , pedig fogalmam sem volt , hogy mi is ez !

 Bevallom ( remélem csapattársaim ezt most nem olvassák ! ) , ahogy közeledett az esemény néha nyűgnek éreztem dolgot . Sok volt a munkám , a család sem támogatta igazán a dolgot és már elkelett volna kezdeni a maratoni felkészülést...de a leutazás napján már tele voltam izgalommal ! Pedig az utolsó hét sem volt egyszerű , mert az egyik ( és a leg rutinosabb !! ) csapattagunk lesérült ! Futásra fogható embert néhány nappal a verseny előtt nem lehetett ! gyorsan több tervet is kidolgoztunk , egyet ha 4-en vagyunk , egyet , ha egy-két rövid szakaszt bevállal a barátunk .... még a Rajt előtt 2 órával sem tudtuk , hogy miként is lesz .

 De aztán ott álltunk az indulásnál , vártuk a pillanatot ! Ami , így utólag jó nagy butaság volt , mert rögtön dugóba keveredtünk és szinte az utolsó pillanatban értünk a váltóhelyre . Ez még így ment a következő néhány ponton , de aztán egyre inkább belerázódtunk-összerázódtunk .

 Nem is akarom most elmesélni a verseny minden mozzanatát , mert nem is ez ( számomra ) a lényeg ! Inkább a hangulatról , az átélt élményről beszélnék . Mosolyogva , nevetve , a legnagyobb egyetértésben és összefogassál csináltuk végig . Így ment ez a 40 fokban a tűző napon , az esti félhomályban , a zsúfolt Siófoki belvárosban vagy éppen a kihalt Kenesei parton . Végig éreztem a többiek segítő erejét és szeretetét ! A csapathoz tartozott ( a legszorosabban ) a 4 bringás kisérőnk akik felváltva minden méteren velünk voltak . Nem csak velünk jöttek és frissítőt adtak fel hanem támogattak lelkileg , figyelték az elágazásokat a jeleket . beálltak a kereszteződésekbe a forgalmat leállítani , jeget szereztek valahonnan és jéghídeg üdítőt varázsoltak bármikor , percenként szóltak-vigyázz , gödör, fekvőrendőr stb. Kidolgoztak egy technikát , hogy kb. 3 km-er a váltózóna előtt az egyikük előretekert és szólt , hogy mikor jön a futó ! Félelmetesek voltak , rettentő kedvesek és segítőkészek , pedig én pl. még előtte egyiküket sem ismertem ! Ha ők nincsenek mi nem tudtunk volna így teljesíteni ! Mert úgy érzem , mindenki kihozta magából a maximumot ! Sérült barátunk óriási kínokat álhatott ki , de 2 rövidebb szakaszt bevállalt , mert legalább enyit akart tenni a csapatért ! ( nagy köszönet és hála Tóth Józsinak ! Mindnyájan szúrkolunk , hogy melőbb jobban legyen ! ) Dóri , aki egyetlen lányként ( két gyermekes anyuka ) orszlánként küzdött végig és úgy , hogy tavaly kezdett el egyáltalán futni a maga 46.5 km-erét 5 perces átlag alatt futotta ! Iván , ( Dóri párja ) félelmetes tempót ment végig , folyamatosan egyre gyorsabb iramban- 4:26-os átlaggal zárt ! Csabi barátunk pedig bőven hozta a csapat átlagot , sőt ! pedig Ő tudott a legkevesebbet készülni , és azt sem könnyű körűlmények között !

 Na , Ők voltak az én csapatom ! Azt hiszem igazi barátokká váltunk ez alatt az alig 17 óra alatt . rengeteg élményt és örömet kaptam Tőlük , és már tervezgetem , hogy mi is lesz jövőre ....mert az biztos , hogy az ULTRAVALÓK csapata ott lesz ! És megjavítjuk a 6. helyünket ! És még jobb élmény lesz , mint most ! ( bár , ez lehet , hogy nehéz lesz ! )