Szinte éreztem , hogy ez a tavasz a csúszkálásról fog szólni . A Margitán még szolidan adta elő magát a természet , csak néhány helyen volt mocsár . Göcsejen viszont megkaptuk a tutit : volt híg pocsolya , fekete latyak , ami az avar között folydogállt , ígazi fogós -agyagos- ragacsos nyavaja , ami 3 kilós cipőket csinállt . Ma a Börzsöny is megmutatta , hogy milyen sokféle is tud lenni az erdei dzsuva . Volt ma nagyon vízes , szinte láp szerű képződmény , a fűben megbúvó , láthatatlen mocsár , volt kása állagú , nagyon csúszós sár ( mindig lefelé ! ) , néha métereket szánkáztam benne . De a legszebbet már majdnem a célfalú előtt találltam : láttam egy szinte tök síma homokos részt , na , gondolltam itt átvágok , erre vádliig elmerűltem egy nagyon sárga-nagyon ragadós valamibe !Itthon fél órát áztattam mindenemet , mert úgy beleragadt . De , tulajdonképpen ezért (is) szeretjük a terepfutást ! Már milyen unalmas lenne , ha csak elmennénk , lefutnánk , és kész ! Mit mesélnék a lányoknak itthon ?