avagy miért is kell gyógyfutást csinálni "kemény" héten?

Hátszóval. Az a nehézsége annak, ha magamnak gyártok edzéstervet, hogy nem bírom belőni, mit bírok el. De talán ez a sok "kis hiba", amit vétek évről évre hozzásegít egyszer, hogy sikerüljön...
A hétvégi hosszú után a hétfő valami brutál volt. Betonkemény izmokkal indultam 6:20-30 tempóban, és nem volt komfortos. Azért úgy 4 km-re kezdtem lazulni, és az utolsó szakaszon már határozottan jól esett az a 4×2 villanyoszlop "gyors".
És nem ez volt az egyetlen gondom. Hanem az, hogy újabban fájogat a talpam. Vagyis már úgy egy jó ideje, aztán ez a 30-as annak se tett sok jót, puha terep ide vagy oda.

Mindezekkel együtt tehát voltak fenntartásaim a keddre tervezett "normál tempójú" 14 kilis körtől. A normál tempót én 5:20-5:40 közé kívántam belőni, és ehhez segítséget is kaptam, ha nem is telefonosat, de csapatosat. És annál nincs is jobb :) Aztán a max 5:20 helyett 5:10-ben mentünk az első 5 kilin, de V42 így is fázott. Nekem jól ment ez a tempó, élveztem meg minden, de V42, aki a mi startunkra már leizzadt, nagyon fázott, ezért neki ez lassú volt, amúgymeg kevés is. Így került szóba, hogy rakjunk bele egy pluszos kunkort. Ennek nem tudtam szívből örülni, mert ha én 14 kili tempóra készülök fejben, akkor az 14, és nem 17. Lazán esetleg, de én amolyan előre tervezős vagyok, és nem szeretek a tervtől nagyon eltérni. Aztán az mentett meg, hogy Gabó is várt volna elvileg a hídnál, így nem fért bele időbe sem.
Végül kicsi lassulással 5:17 átlag lett a vége, de hazafelé már éreztem, hogy nagyon csapkodom a lábam a betonhoz, és iszonyúan fáj a lábfejem. Itthon egy "csinos" kis piros dudor volt rajta (szerintem ahogy kompenzáltam a sarkam miatt inkább felfelé húztam a lábam, és amiatt. Vagy a gyors tempó...), olyan 2 Ft-os méretű, ami reggelre 20 Ft-ossá duzzadt (pedig isten bizony nem mondtam neki, hogy apád-anyád idejöjjön :/), és jég ide vagy oda nem kevéssé fájt.

Suliba is csak a legkényelmesebb exfutócipőmben ballagtam be, viszont estére lényegesen elhalványodott bumszli, így elkezdtem reménykedni, hogy lesz itt még futás ma. Azért tegnap még pihi, meg jég, mára minden OK.
Zolival kapva-kaptunk egymáson, hogy mi ma minden kötelezettség nélküli gyógyfutást rendezünk. Én még filóztam rajta, hogy eredeti terv szerint beleteszem a fartlek szakaszokat is, de csak ha jólesik. A csapatösszeszervezkedés nem ment könnyen, 5-en 8-féle igénnyel... Kerestük a közös nevezőt, de én valahol elvesztem az információk dzsungelében. Mindenesetre Zolival találkoztunk 7-kor a kavicsnál... Amikor is megjelent Robi. Pedig nem is szóltunk neki :) Nanemááár, mondja Zoli, jelezvén, hogy úgy örülne a közös futásnak, de Robinak az túl tötymörgős volna. Aztán kiderült, Robi mást tervez, de azért útbaejti a ligetet. Azért jó volt látni :)
Így hát Zolival kocogunk a liget felé. Itt sérült le tavaly a sarkam, mondja, majd 700 m-rel később: itt meg egy hete a bokám. Zoli emléktúra rulez. Remélem, jövő januárban végre nem sérül le. 1. kili 6:59. Kiérünk a ligetbe, én élvezem a beszélgetést, mindkettőnk lába honorálja az óvatoskodást. Jó. Fussunk 5 kört!! :) És nosza. Ekkor még nem tudtuk, hogy legalább 4-szer döntjük még meg a liget-kör rekordjainkat. Mínuszban :) Első kör, 7:12. PW. Ekkor még nem tudjuk, hogy belerohantunk. Pedig mindig így szoktam :) Következő: 7:20. Újabb PW. Ekkor megérkezik Gabó 4:30-as ezrekkel rohan, nehogy elkéssen, kicsit aggódok érte, de szerencsére nem kell mesterségesen lélegeztetni. Nem sejti még, hogy edzésének kemény szakasza következik most. Bátran beszáll hozzánk 3 körre. Be is lassít minket az istenadta, hát nem 7:22 a következő kör?? :) PW. Szegénynek nehezére esik a tempó, így a 4. kör 7:26. Újabb PW. A végén már nagyon nyűglődünk, de így is 7:18. Közben fel-felrémlenek a jóó kis tavaly tavaszi 3:45-4:15 körüli ezrek. Hja, mikor még nem voltunk ilyen hikomatok ;)
Gabó már alig várja, hogy szabaduljon, végre újra 5 perc körüli ezrekkel rohanhasson, de még feltűnik a homályban Robi, aki a múlt heti gyomorproblémáiból VISSZATÉRT, akárcsak a Terminátor. :) Gabó kapva-kap az alkalmon elhúz Robival, mi meg Zolival andalgunk haza. Kellemes az idő, és mondanám, hogy jó a levegő, de nem, az Új-hídon sajnos nem az.
Zoli hamarabb lekanyarodik, örül a visszatérős 10 km-ének, és hogy teljesen rendben volt a lába, én még beleszaladok 3×2 villanoszlopnyi gyorsabbat, és majdnem annyi idő alatt érek vissza a 10,5km-ről, mint 2 napja a 14-ről.

Cserébe viszont nincs bumszli a lábamon, és minden valószínűség szerint a hétvégi bükki futáson is le tudok tenni az aszfaltra 28-30 kilit. Aztán majd jövő héten kipihenem jól.

És bár klassz volt ez a mai regenerációs futás, ha csak ilyet futhatnék, abba belakattanok. Remélem tehát, hogy a keddi típusú gyorsabb futásokba meg majd nem rokkanok bele. Majd igyekszek eltalálni az arany középutat. Nem könnyű.