4 hozzászólásÚgy írnék ilyenkor pár szót az edzésleíráshoz, de ahhoz meg túl hosszú. Úgyhogy leírom most ide. Csak úgy.
Tegnapra még mindig be volt állva az a vádlim, amit már vasárnap is fájlaltam, így inkább a pihenés mellett döntöttem. Mára nyoma sincs a vádligörcsnek, reggelre a másik lábam sípcsontja jelzett be. Lehet, hülye vagyok, de elmentem ma futni. Jobb nem lett tőle, viszont rosszabb sem. Mindegy, majd jegelem este.
De most kellett. Nem tudok úgy élni hosszabb ideig, hogy nem mozgok. Drog ez, nem más. Már akkor indultam, amikor erősen megnyúltak az árnyékok, és amikor a nap már nem sütött be a házak közé. A Tisza-parton nem volt könnyű haladni. Már vártam a Tápé-kör részt, amikor összefutottam Krisztával. Óóóó, hát nem épp ma írt róla a Zoli? Vele egyszer futottunk, a NIKE-ra mentünk együtt, ősszel, rendes, aranyos lány. Csak kinn éltek egy ideig Los Angelesben, most jöttek haza. Mondta Zolinak, hogy szívesen futna velünk, és én írtam is vissza, hogy szívesen. Most szóban is elmondhattam ezt neki. Persze szabadkozott, hogy jaj, ő lassú. De meginvitáltam a csütörtöki laza futásra. Itt lakik nem messze. Aznap én úgyis szeretnék úszni egy nagyobbat, azután nekem nem is menne gyorsan, Zoli meg maraton előtt lesz 2 nappal, örülni fog, ha nem erőltetjük.
Meg az jutott eszembe, hogy össze lehetne szervezkedni Lenkeanyuval is, és csinálni csajos futást!! :) (lenkeanyu! Vonalban vagy??? :))
Aztán mikor elváltunk nehéz volt visszaállni a gyorsuló tempóra, meg még gyorsítani is... De azért néha érzem, hogy közeledik a nyár. 10 nap múlva ilyenkor már otthon leszek.
Igen itt vagyok! :) Pont az "árvízi" saját kis körömet regsiztráltam (biciklivel is le lett mérve pontosan...).
Szívesen elmennék ilyen csajos futásra. :) Nekem is van 1 barátnőm, aki kint élt és Kriszta (Csipi). De jó lenne, ha ő lenne...