3 hozzászólásMegvolt a 3. hét, amely a mezociklusok felépítése miatt az eddigi legerősebb volt. A második hét egy 20-assal fejeződött be (azaz nem kipihenten indultam neki) a fárasztó résztáv után pedig egy 11 km-es tempófutás (5:10/km-es tempóban) várt rám, majd a 21 km-es hosszú, szintén nem csigatempóban. Döntő fontosságúnak éreztem, hogy ez a hét hogyan sül el. Ráadásul mivel a 4. hét hétvégéjén egy triatlon versenyen szeretnék indulni, így nem akartam elhúzni a dolgokat, ezért szombatra raktam a 21-et, azaz 1-1 nap pihenőm volt.
a) A résztávos edzést megint nagyon vártam, de ezúttal a gyomrom nem volt okés. Na, nagy gond nem volt, csak az sajnáltam, hogy az élvezetről elterelte a figyelmem. :) (Megint láttam sünt, de ezt lassan már nem is említem.) Utána kaptam egy apró üzenetet Hauanitától, hogy elfelejtettem minden részadatot naplózni, ez azóta is feldob, mosolyra késztet, annyi év részletes adatrögzítés nem volt hiába, valaki olvassa!!!
b) A tempós 11-től tartottam, és a gyomrom még mindig nem volt "százas". Ehhez képest (mivel egy barátomnak segítettem) máshogy és máshol kellett futnom, mint szoktam. A kavarodásban aztán nem vittem órát. Na, ilyen se esett még meg velem. Nem baj. Döntöttem, és azt hiszem jól. Adtam magamnak egy kis szabadságot, és ha már úgy sincs órám, akkor (hiába mértem ki az idő tartásához szükséges mérőpontokat) úgy döntöttem, hogy nem erőltetetem ezt az edzést. Azaz nem törődök a sebességgel, hanem futok egy lazát, persze a távot betartva, és azért nem kocogva. Örülök, hogy ilyen könnyen feladtam a szoros tervet. Sajnos mivel fájt a hasam és a hely sem volt az igazi, ezért örömfutásról nem beszélhettünk, de így nem is vett ki belőlem sok lelkierőt – amire pedig szükség van/volt már rögtön szombaton, és pláne a maratonig. A nagyjából mért idő szerint végül 5:38/km lett az iram, ami arra utal, hogy a lábam kezd beállni az 5:40-re. Hazafelé még elkapott a bringán egy hihetetlen vihar, jégesővel. Nem láttam úgy esett! Elképesztő volt, és elképezetően megáztunk a barátaimmal. (Itt említem meg, hogy még a második hét elején estem egyet bringával, amely az első városi esésem volt. A bokámra érkeztem, de kibírta, féltem, de másnap már nem volt gond. Eddig elég mázlis a felkészülés: mindig van valami, de mindig meg is úszom.)
c) Végül szombat este, jó későn elérkezett a 21 km, azaz életem eddigi leghosszabb edzése. (Futottam már 4 félmaratont, és 2 annál is hosszabbat, de azokat nem kifejezetten tekintettem edzésnek, pl. pihenten kezdtem.) Előtte meditáltam, és arra jutottam, hogy fáradt vagyok. Arra jutottam, hogy nem kell erőltetni a tempót. Arra jutottam, hogy ez most vízválasztó lesz. Aztán elindultam. És ment, és ment és ment. Pedig nem is erőltettem. Az első km-t még durván el is futottam. Jó későn mentem, így a szombat esti bulizókat is figyelhettem, kerti parti volt mindenhol. Mivel 3-szor láttam sünt, két különböző helyen, volt, hogy hihetetlen közelről, így ennek adminisztrálásával felhagyok: az esti futásokon ennek nincs információértéke. Vártam, hogy mikor fognak beállni a lábaim (eddig 15/16 km és 10/20 km volt a két érték), de csak nem. Aztán 13 körül megállított két fiatal, egy ultravagány 2 személyes BMW-kabrióval (roasdsterrel?) és útbaigazítást kértek, igyekeztem nekik segíteni, de majd egy percet álltam. Utána viszont nagyon jól esett tempósan elindulni. 16-nál (az előtte részt szerintem egyértelműen gyorsabban futottam) csak jött a merevség, de egyáltalán nem durván. Ráadásul az előző hétből tudtam, hogy akkor is tudok menni tovább, sőt még a tempót is tudom tartani. Nem is volt gond befejeztem az egészet időre. 21-km 5:40/km-es tempóban az 1:59:00. Ennél 4:48-cal lassabbat futottam, de a kb. 100 m szint és a megállítás miatt, ez még bőven belül van.
A héten egyik futás után se álltam volna neki szívesen megismételni azt, de ez most nem is erről szólt. Vasárnap ráadásul felségemet kísérve elmentem egy 45 km-es bringázásra, a nőivázas tanyabájkommal, ami még sok megállással, lassan is kemény volt az előző nap után. Így együtt már valóban fáradt lettem. A terv szerint egy könnyebb hét jön. Viszont hogy a szombati triatlonra pihent legyek, ezen a héten hétfőn-szerdán futok, és a hétvégi 16 km-t helyettesítem a sprinttávval.
Igazából már kész is vagyok a negyedik hét első edzésével (sün volt). Az eddigi legkeményebb résztáv várt rám, ugyanis 1600 m-es gyors szakaszok voltak, vagy csak azért éreztem így, mert kivoltam az előző két naptól? Mindenesetre igen nehezen indultak be a lábaim. Viszont utána ment! Nem okozott gondot a tempó, sőt folyton picit túllőttem a célon (amikor lassultam, arra gondoltam, hogy amatrőrrel futnk egy 3 perces 800-at a Kispesti Atlétikai napokon vagy hol). A lassú átkötő szakaszokon pedig az eddigieknél gyorsabb tempó esett jól (értsd 10:00/km a 12 helyett). Hurrá! Holnap egy 25 perces 5 km, és várom az idei első úszás-bringa-futást!
