Hihetetlen idő volt a hétvégén... szombaton Hollókőn voltam a barátokkal fotózni, vasárnap pedig a Pilisben, szintén fotózni. Szóval lazán telt a hétvége, lábpihentetéssel. A vasárnapi egy órás aikido edzést pedig pulzuskontrollal csináltam végig, igen érdekes tanulsággal szolgált. Bemelegítés közben szép nyugodtan ketyegtem 110-120 között. Aztán jött az előre gurulás széria: a huszadik után már 160-nál járt a pulzusom, majd felkúszott a vége felé 168-ig. Éreztem is, hogy nagyon fáradnak a combjaim, hiába, ezt a tömeget csak fel kell állítania a talajról, még ha lendületben van, akkor is. A comboknak pedig kell a fuel, szóval nem csoda, hogy a tizediken landolt az érverésem. Utána hárman voltunk párban, úgy dolgoztunk végig, de igen lájtosan, mivel mindegyikünknek volt valami aktuális nyavalyája :) Leszorítás-technikák alatt így is stabil 120-130 között, míg a dobások alatt toriként (védekező) is 140-150 közötti volt a pulzusom. Gyanítom, ha nem a pihenős hármasban edzünk, hanem a sokkal pörgősebb normál párosban, akkor simán lett volna 160-170-es munka is belőle... lényeg: a gurulás-szériák alatt kicsit megfingattuk a kardio-vaszkuláris rendszerünket, egyébként meg a lájtos technikák gyakorlásával sikeresen zsírégető tartományban dolgoztunk, szóval jó volt, jól esett az edzés így vasárnap korán reggel. Utána olyan könnyednek, lazának éreztem az egész testemet, főleg a fájós hátamat, hogy az csak na! Hiába, idáig az aikido volt erre képes, hogy ennyire átmozgassa minden egyes porcikámat. Csúnyán le is szoktam magam hordani, hogy mennyire el vagyok lustulva az utóbbi időben. Meg is kérdezhetném magamtól, hogy most akkor aikidós vagyok, aki keresztedzésként fut, vagy futó vagyok, aki aikidóval keresztedz???

Kaja: köszöni szépen megvan. Nyomulna ezerrel, ha engedném. Egyfolytában a fenntarthatóságot vizslantom, csak a komoly életminőség-javításon agyalok. Még a szó puszta hallatán,-fogyókúra- kiráz a hideg. Szenvedni én sem akarok, szóval olyan kompromisszumokat keresek, amikkel sokáig el lehet lenni. Áfonya azt mondta, befánkolt a névnapján, hát azt már mégis csak lehet, nem igaz? Az embernek tudnia kell, hogy mikor  engedhet a gyeplőn és a névnap az az. 

Egyébként tartósan nem hízok és remekül érzem magam. :) Mióta nem zabálok esténként eszeveszetten, elmúlt a reggeli gyomorsavas-fájós érzésem és az emésztésem is kitűnő. Hja, ma már nem csöpögött a nyálam egy nyavalyás kóláért! Utálom egyébként is a kiszolgáltatottságot. Nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát! ;)

Szóval apránként szokásváltás van (direkt nem rendszerváltást írtam, nem politizálunk!) :) És ehhez idő kell, idő, idő...