Rohamosan javulnak a lábfájásaim, most, hogy megint terhelem őket... ki érti ezt? Van két, nekem "Félatyaúristen"-számba menő fickó, akiket nagyon szeretek és tisztelek, általában őket szoktam faggatni, ha tanácstalan vagyok. No, az egyik azt mondta, amikor beütött a gáz, hogy teljes pihi a gyógyulásig. Azt egy darabig bírtam, aztán kínomban eljártam aerobikozni, napi 2-3órát... a hüje Nyúl... és persze, hogy nem történt csoda. Most nem ugrabugrálok, kibírom, pedig az egy nyúlnak lételeme! :)

A másik pedig azt sugallta, hogy talán óvatosan meg kéne próbálni kocorászni, finoman terhelgetni. Na, ez van most, a finoman terhelgetés. Szereti, úgy tűnik. Istenem, nagyon jó lesz már a BéBun hosszúkat futogatni! Az átlagtól eltérően én imádom a magányos futást, amikor körbeölel a harapnivaló friss levegő és tök mindegy, hogy milyen az idő éppen...

Szóval nemfájnemfáj és ennek úgy, de úúúgy örülök!!! :))

Jut eszembe, olvastam, hogy Áfonya is fogyózik... hm, ez megrázott egy kicsit, eszembe jutatta azt a bizonyos 10 kilót, amit (nem túl büszkén) viselek. Akutyafáját! Ha hazajöttem, nekidurálom magam a maradéknak, dehát lassan itt a szénhidrátfeltöltés ideje, akkor meg hogy fogyózzon az ember?! :)

Hajrá Áfonyaaaaaaaaaaa!!!