Ami sok, az sok - ez már szinte sokk! Nem tudom az új futócipőmet igazán bejáratni, folyton esik az eső. Az idén alig volt még a lábamon. Bezzeg a gumicsizma! Na, az vagy féltucatszor béklyózta már lábaimat ebben a furcsa, alig tavaszi évszakban. Bizony, mert én az aszfalt helyett inkább választom a határt, ha futni, sétálni szeretnék. Itt jobban érzem magam. Persze, itt sem teljesen veszélytelen az edzés. Nem várt találkozások állatokkal, rovarokkal, (a napraforgótáblák, repcetáblák, virágzó akácosok közelében buzgólkodó méhekre gondolok), permetszert fújó, porfelhőket kavaró gépekkel...sokszor redőzhetik homlokunkat, emelhetik a pulzusunkat.

Ma így az aszfaltra vitt az utam. Mélyút-III = 6 km. Kicsit szemerkélt az eső, de megbocsátható mértékben. 136-os átlagpulzussal, intenzív séták közbeiktatásával, 46 perc alatt bírkóztam le a távot. Nem nagy idő, de lesz még jobb is, csak előbb le kell még győzni önmagam. (Kg-ok, nassolások, nagy evések...)

Ha már hangja lesz a búzának és fűnek, indítom a tavaszköszöntő hosszú sétákat is. Ilyenkor elindulok otthonról, csak úgy...vizet, botot, távcsövet, mobilt viszek / és a nejemnek csak annyit mondok, melyik égtáj felé tervezem a barangolást és kb. mennyi ideig leszek távol...Ha túl egzakt időpontot adsz meg, abból könnyen baj lehet...

Egyszer, a barátommal elhatároztuk, hogy gumicsónakon "lecsurgunk" a Hernádon Hidasnémetitől Gibártig. Úgy ítéltük meg, hogy ezt a távot mi 4 óra alatt abszolváljuk. Meghagytuk az asszonyoknak, ennyi és ennyi órakor legyetek itt és itt. Ott és ott voltak, csak mi nem voltunk ott. Csekély 2-3 órával később érkeztünk csak meg, amikor már félig elsirattak bennünket. (Akkor még nem volt mobil, nem tudtunk telefonon szót váltani...) Vilmány-Vizsoly határáig még jól haladtunk, de onnantól lefelé már érzékelhető volt a gibárti víziererőmű visszaduzzasztó hatása, emiatt jóval lassúbb volt a tempónk. Amikor a térképen méregettük a távokat, és kalibráltuk magunkat, ezzel nem számoltunk...