Zemplén után vagyunk. Mivel kifordult a bokám a hétvégi túrán, most nem futáson gondolkodom.

Lassan a nyaralás felé fordul a figyelmem... tai-chi tábor a világtól elvonulva a Mátrában (azt sem tudom, milyen az, állítólag kemény) és a két hét Törökország... Trója, Pergamon, Ephesos, Isztambul és a túrák vulkánon, hegyekben, Kappadókiában...

A hétvégét két futóbarátom meghívására Gyulán töltöttem, ahol épp színházi fesztivált tartottak. Gyula gyönyörű, rendezett város - ebbe és a színházba annyira belefeledkeztem, hogy csak egy futást rendeztünk - egy szűk órácskát kocogtunk a Körös gátján.

A gáton futni szédületesen jó - mondom ezt én, a hegyekben járó, hegyekben felnőtt személy :). Mégis, van a gáti futásnak valamiféle varázsa, sokat lehet nézelődni minden irányba és találgatni, mi jön a következő kanyar mögött.

Jó lenne valamilyen futóversenyt rendezni efféle gátakon... (ttúra van, több is).

Ami még szédületesebb volt, az a szombat esti színházi előadás... örök életemre megtanultam Oskaras Korsunovas nevét. Egy egyszerű Rómeó és Júliának indult, és hát nagyképűen azt gondoltam, hogy erről újat nem lehet nekem mondani. A rendezőről annyit tudtam meg, hogy fiatal litván rendező, de Európa-szerte elismert, a társulata profi, a Rómeó és Júlia modern, kifejező, megható... nem tudom leírni, milyen volt, csak azt, hogy tetszett.

Gyulára még visszamegyek idén :)...