Síeltem a múlt héten, Puy St. Vincentben (Brianconhoz közeli pályarendszer Franciaországban).

Évek óta nem síeltem már...

... anno, hatévesen, a házak közti gépkocsilejárón kezdtem. Az volt a csúcs, amikor a Nagy Lejtőn is le mertem menni! Előtte, a Kis Lejtőn megtanultam kanyarodni... jobbra, mert arra kanyarodott az út. Ez később problémákat okozott, amikor elkezdtek tanítani tízévesen, nehezen tanultam meg balra is fordulni.

... anyu munkahelyének sícsapata volt... szárazedzés, kocogás, torna a Normafánál, műanyag pályás gyakorlás, télen síutak Szlovákiába... volt róla szó, de versenyezni nem kezdtem el, nem érdekelt.

... az utóbbi években inkább sífutottam, vagy sítúráztam, vagy egyszerűen futottam. Három-négy éve lehet, hogy mászócimborám, Huba, aki télen síoktató, megtanított a carving-technikára.

... és most, alkalmazhattam is, béreltem carvinglécet! Öten síeltünk együtt, a srácok kedvesen megvártak. Volt mindenféle móka (forgás gyakorlása, azaz síbalett, harc a párnázott felvonóért, gyorsasági verseny 2700-ról 1400-ra, majd sinustétel alkalmazásával a megtett út kiszámítása, napozás, gitárest, reggae-buli, ahol fél óra elteltével már láttam a pálmafákat... nem, nem voltam betépve!... nyelvészkedés...).... 

... most pedig hazahoztam a napfényt és friss levegőt Nektek, kis dobozba csomagolva :)!