Úgy rögzíteném a mozdulatot, a mozdulatsorozatot, az érzést.
Amikor úgy mászom fel egy kunsztban, hogy tökéletes a lépés, a testsúlyáthelyezés, nincs erőlködés. Ritka érzés mostanában, de régebben is sokszor erőből (mert volt), kevesebb technikával másztam. Egy-egy pillanatra jó átélni a harmóniát.
Nem tudom leírni.
(Egy régi cimbora mászatott volna velem kicsit nehezebbet is, de abból meg kiestem, az ujjaim még nem a régiek...)