Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 44 293 320 km-t sportoltatok
Szubjektív közhelyek

Párbeszédek

alouette | 2014-09-10 11:11:09 | 13 hozzászólás

 

I.

A kisfiú , 4 éves forma, gyakran játszik elmélyülten ott a hosszú kerítés mögött. Ha a futó arra fut , felpillant, integetnek egymásnak, helloznak.

Egy nap a kisfiú odafut a kerítéshez:

  • Te hova futsz?

  • Sehova, csak futok.

  • Csak úgy futsz? Dehát te felnőtt vagy!

  • Igen, csak úgy. Szeretek futni.

  • Futhatok veled?

  • Persze.

És futkároznak egymással párhuzamosan a kerítés két oldalán  ide-oda, vidáman, boldogan:)

 

II.

A kisfiúnak nagyobb testvérei is vannak. Egyszer a futó délután futott, már ők is a kertben játszottak.

A kisfiú már messziről integet, a nagyok kérdezik.

  • Minek integetsz, ismered?

  • Igen, ő a barátom.

  • Hova fut?

  • Sehová, csak úgy fut.Azt mondja szeret futni.

  • Szeret futni, egy felnőtt?

  • Igen , ő egy futó felnőtt:)

III.

Napos kora délutánokon a futó gyakran találkozik egy „fiatalemberrel”, kinézetre 85+ lehet, járókeretével sétál lassan, látszik, hogy minden lépés nehéz neki. Néha a sarkon találkozik hasonló korú és járású barátjával, ilyenkor járókeretükre támaszkodva beszélgetnek. A futó mindig széles mosollyal, jó hangosan köszönti őket, hátha a hallásuk se a régi már.

Egy napon a bácsika megkérdezi.

  • Aranyoskám, maga meg minek fut, le akar fogyni?

  • Jaj dehogy(pedig néha de-gondolja) csak szeretek futni.Meg egészséges szeretnék maradni ( nem szeretném én is egyszer "így" végezni, mint maguk - gondolja)

  • Na akkor jól van, ne is fogyjon édesem , maga így tökéletes ahogy van:)

IV.

 

Ha esik, ha fúj, télen hóesésben, nyáron tűző napsütésben, ők mindig mennek. Délben, valószínűleg ebéd után, szundítás helyett, mindig ugyanazt a szántóföldi 4 km-es körüket, hol egyik, hol másik irányból. A fiatalabb hölgy 70+ , az idősebb 80+ lehet. Mennek, tempósan gyalogolnak rendületlenül.

A futó ősszel-télen gyakran fut ebben az időben, ilyenkor köszöntik egymást, de nem beszélgetnek, csak karácsonykor kívántak egymásnak minden szépet.

Aztán a futó sokáig nem járt abban az időben arra.

Amikor ismét találkoztak az idősebb hölgy megszólította.

  • De jó, hogy végre ismét látjuk, már aggódtunk! Beteg volt?

  • Igen, köszönöm kérdését.

  • De már minden rendben ugye? Hiányzott nekünk.

  • Igen, jól vagyok, most már igyekszem gyakrabban erre jönni.

 

A magányos futó szívében ilyenkor kisüt a nap, és érzi, hogy valójában nem is magányos.

Több nem is kell:)

 

 

 

 

2014-09 hó (1 bejegyzés)
2014-08 hó (2 bejegyzés)
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (1 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-03 hó (3 bejegyzés)