Egyre többet gondolkozok az alapozás mikéntjén. Egyáltalán jelent-e bármi változást az eddigi időszakhoz képest, vagy ennek csak a folytatása lesz? Mielőtt erre kitérek, röviden az év nyolcadik hónapjáról.

Úszás: 44.1km. A hónap elején próbáltam folytatni a gyorsító edzéseket, második felében már csak inkább szinten tartottam a formát. Egyik edzésen jól sikerült felpörögnöm, ezért fejesből úsztam egy 100m-t maxra. 1’02” lett. Versenyen ez akár perc alatti is lehetne. Már ha mennék versenyre (bár több helyről is mondták a senior úszóversenyeket). Következő időszakra sok a kérdőjel, de erre még visszatérek.

Kerékpár: 578km. A motivációm egyértelműen most ide helyeződött át. Leginkább a Balaton körüli tekerések adták a sava-borsát(egyik - másik) , mely még idén is szolgálhat izgalommal.

Futás: 165km. Idén a legtöbb, igaz a márciusi közel ennyi lett, de abból sérülés lett. Azaz úgy is nézhetem, hogy az a szint, amit elsőre (nulláról) 1-2hónap alatt erőltettem magamra, azt a második felvonásban (kis alappal) 5hónap alatt értem el. Ez a türelmesebb, nyugodtabb út. Mondjuk ez a 165km 25”-el gyorsabb iramot jelent! Augusztusban így az átlag tempó 5’11”. Ahogy jobb formába kerülök, annál nehezebb visszafognom magam. Bár az elmúlt 5hónap során folyamatosan gyorsultam, és távban is léptem előre, ez a hónap kicsit erős volt. Mintha kimaradt volna egy lépcsőfok. Ezzel hónap közepette is tisztában voltam, de külső ingerek miatt alakult így. Először is ott az őszi félmaraton. Mivel azt vettem a fejembe, hogy ősszel kéne egyet futni és elsőre valami nagyobb rendezvényen, elsősorban a hangulat miatt, ezért utánanéztem, hogy mikor lesz a Nike. Nem örültem, mikor a kora szeptemberi dátumot megláttam, viszont nagyon szerettem volna ott lenni. Ez indította el a lavinát, hogy augusztusban akkor gyorsan növeljem a hosszú futás távját, pluszban kis gyorsító edzés is legyen. Túlzásba egyiket se vittem, mert távban csak 16km-ig mentem, gyorsító munkát pedig csupán pár tempófutás jelentett. Se hosszabb táv, se fartlek edzés nem fért bele az időkeretbe. A 16km-t pedig kicsit erősnek éreztem a lábamnak, ezután el is döntöttem, hogy inkább kihagyom a Nike félmaratont. Aztán jött a triatlon (mindjárt kitérek még erre, de ez volt a másik tényező, ami gyorsításra sarkallt), ahol már erősen lefáradva is 4’ alatti tempót futottam, úgy hogy a lábamnak semmi baja nem lett. Ez megint visszahozott a játékba. A dilemmát nem a táv teljesíthetősége jelenti, mert 21km-t le tudok futni probléma nélkül, hanem a tempó. 100perc alatt szeretném futni, amit valószínű el is bírok, kérdés csupán, hogy ez mekkora terhelést jelent a lábamnak. Az biztos, hogy ott leszek. A félmaratont viszont még nem építettem fel magamban, de többféle opcióval fogok nekivágni, figyelembe véve a körülményeket, de a végső döntést menet közben fogom meghozni. Már alig várom.

Erősítés: a heti rendszerességet próbálom tartani, eddig nem hagytam ki annyit, hogy izomlázzal kezdjem újra. Eddig csak felsőtestre ment, lassan lehet, hogy lábra is kéne.

Nyújtás: továbbra is csak futó és kerékpáros edzések után. Ősztől ezen kell változtatnom. Edzésnaplóba kéne írnom, mert ha onnan kimarad, az feltűnő és egyben zavaró is lenne. Úszáshoz elengedhetetlen, de a többi sportágnak is jót tenne.

Triatlon. Abban a több mint egy évtizedben is nagyon szerettem a hármasságából adódó változatosságot. Ez most is kulcsfontosságú. Ugyanis az egyes sportágaiban nem tudom mindig teljes mértékig fenntartani a motivációm. Vagy úgy is írhatnám, hogy mindig van olyan, amelyikben több motivációt találok, és abból többet edzek (eddig úszás, most bringa, futás az meg le van szabályozva). Ez a mostani amatőr szinten rendben is van, hisz így kezdtem újra, hogy meglegyen mindig az örömfaktor az edzésekben. Szeptembertől azonban nem csak buli lesz az edzés, hanem kicsit komolyabb edzésmunkába kezdek, hogy jövőre az igazi partikon, a versenyeken is legyen okom a mosolyra. Idén megvolt az első és utolsó triatlonom, mely újabb motivációs dózist adott, azon felül, hogy rávilágított pár hiányosságomra. Helyben megrendezett versenyen bizony jól megdolgoztattam magam. Az úszással nem volt gond, míg kerékpáron sem volt ismeretlen a nagyobb terhelés, igaz a napnál világosabbá vált, hogy ezen milyen gyenge vagyok. Mondjuk normális edzés nélkül jó teljesítményt kár lenne várni, hát még csodát. Az érdekességet nekem a futás szolgáltatta. Az 5hónap a türelmemet próbára tette azáltal, hogy olyan visszafogott módon kezdjem újra, hogy a sérülés elkerüljön. Ez áprilistól azért sikerült, de se a már említett félmaratonnak, de főleg nem ennek az 5km-es futásnak nem volt még itt az ideje. Ráadásul a régi elnyűtt versenycipőmben szaladva. Kíváncsian vártam, hogy mivel fog végződni, ha odateszem magam. Mert azt itt kell megjegyeznem, hogy eddig az edzéseken nem hogy erős, de talán még jó lendületes iramban se futottam. Résztávos edzés még a kanyarban sincs, de még csak intervall és fartlek futásról se beszélhetek. Csak km gyűjtés, és a láb visszaszoktatása a mozgáshoz volt a fő középpontban. Ennek ellenére próba jelleggel odatettem magam, lesz ami lesz. Végül a 4,5km távon 4’ alatti tempót bírtam futni behalva, úgy hogy a lábam jobban bírta, mint én tüdőre   Így ez két dologban is irányt mutatott. Egyik: lábam azért már erősebb, meg lehet próbálni vele a félmaratont. Másik: jövőre érdemes lenne a triatlonra felkészülni. Erről még írok alapozás kapcsán.

Nike Budapest félmaraton. Pár szóban, pár gondolat. Előtte nap megyek fel Budapestre. Rajt 9kor, szóval minimum 1,5órával korábban jó lenne ott lenni, hogy nyugodtan felkészüljek. Ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújthassak, egyelőre több tényezőnek is passzolnia kell. Egyik ezek közül az időjárás. 20fok körüli, de inkább alatti hőmérséklet csodás lenne. Fontos még előtte nap, verseny előtt a folyadékbevitel. És persze közben is. 1-2km-t akarok előtte kocogni, rajt után pedig még 5km-t visszafogottan 5’ alatt valamivel. Aztán innen majd gyorsulhatok, ha minden rendben. Persze olyan opció is lesz, hogy nem futom ki magam, csak egy jó lendületes iramot szaladok. De addig még alszom rá párat és áttanulmányozom az útvonalat, frissítőállomásokat stb..

Mielőtt komolyabb alapozásban kezdtem volna gondolkodni, felmerült még bennem pár egyéb keresztedzés is, amik szimpatikusak: evezés, görkori (télen jégen kori), küzdősport. Viszont ezekre most nem fogok időt/energiát fordítani, majd egyszer.

Alapozás. A nem létező triatlonos versenyszezonomat lezárom.  Eddig a fő cél a maratonra való felkészülés volt. Nos ezt kicsit zárójelbe teszem és előtérbe helyezem a triatlont. Igazából nagy változást ez nem jelent, mert a futásra még jó ideig a mértékletesség lesz a jellemző. Sőt az ősz/tél folyamán lesz pár hét, mikor se távban, se iramban nem akarok előrébb lépni, hanem adott terhelés szinten töltök el több időt. Szeptember első hete még a Nike félmaraton jegyében fog eltelni. Utána viszont 1-2hét pihenőt tartok futásban, ami alatt csak könnyű, rövid kocogásokat tervezek. Az ősz folyamán még lehet keresek egy félmaratont a környéken, amire elvileg már felkészültebb leszek. Na de a lényeg. Jövő nyáron középtávú triatlonon szeretnék elindulni, de immáron edzetten. Ehhez viszont nagy hangsúlyt kell fektetnem a kerékpárra. Az úszással nincs nagy gond, kicsit fejlődök és akkor már élmezőnyben (vagy közelében) leszek. Futás megy a maga útján, addigra remélem stabilon tudok futni jó tempót fáradtan is. Azaz kora tavasztól a lábakba minél több km-t kell majd beletekernem. Viszont az ősz kérdés ebben a tekintetben, ugyanis télen nem fogok tudni sok időt nyeregben tölteni, hisz akkor a körülmények nem épp kedvezőek. Marad, majd a görgő és monti. Ezek viszont szinten tartásra sem elegendők. Így ősszel felesleges lenne komoly edzés munkát végeznem két keréken, viszont azért az elmúlt hetek tekerését meg kívánom tartani, benne pár hosszabb etappal, mint például a Balaton körbetekerése (1nap alatt persze), akár az ősz folyamán több ízben is. Év végéig lehet, hogy még a 4000km-t is elérem. Ezáltal nem kell csökkentem a többi sportág, de kiváltképp az úszás adagját. Sőt. Nagyon hajlok arra, hogy úszásból belekezdjek egy komolyabb őszi, téli alapozásba, melyből lehet tavasszal gyorsulni immáron kevesebb edzésből. Ha ez sikerül, akkor remélem hosszabb távokon, nyíltvízen 1’20” körüli/alatti 100akat tudok majd úszni. Lehet visszatérek a hajnali úszásokhoz és csatlakozom az úszókhoz. Illetve nem is kell mindig hajnalban, párszor lehet délután is. Azt még nem tudom heti  hány úszás, és hogy mindig jó lesz-e másokkal úszni, vagy kell pár alkalom, amikor saját edzésterv alapján szelem a vizet. Futásban maradok az óvatos vonalon és nem sietem el az egyre magasabb szintek elérését. Maraton továbbra is dátum nélküli cél, majd meglátom, hogy futásban, hogyan haladok. Valószínű szeptember folyamán fogom pontosítani a felkészülési tervemet a jövő évre. Addig még pár dolgot le kell tisztáznom (magamban és másokkal). A lényeg, hogy 2013. a kerékpár (és a triatlon) éve lesz a jelenlegi terv szerint (ki tudja mit hoz az élet).